Érzem ahogy hull az eső a ház tetőre de nem érdekel,
Olyko-olykor ejtettem néhány könnycseppet, de éppen hogy csak ki engedtem őket,
nem féle sírni, minden egyes pillanat miatt amit veled töltöttem elgyengít,
hiába vitted magaddal őket vannak napok,
mikor héve-hóba úgy érzem jól vagyok, de ez igazából nem így van.
Mi fáj a legjobban?
Oly közel lenni hozzád?
Ezt oly sokszor elmondani neked?
És utána nézni ahogy elmész?
Soha nem tudom meg mi lehetett volna,
És hogy soha nem tudod meg mennyire szeretlek,
És mi az amit megtennék érted.
Nehéz elviselni az elvesztésed fájdalmát bárhová megyek is,
De meg tudom tenni, nehéz mosolyt eröltetni az arcomra,
mikor látom a régi barátainkat én pedig egyedül vagyok.
Még mindig nehéz felkelnem, felöltöznöm, élni ezzel a gondolattal,
de tudom hogy véget vethetek ennek,
el szeretném felejteni, kiadni a szavakat,
melyeket a szívemben őrzök,
s melyek kimondhatatlanok.
Cascada (MAGYAR) |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
